2018. December 14., Péntek

Útvonal: Fesztiválok Balaton Sound A Balaton Soundra hangolódva – az első nap élményei 1. nap

A Balaton Soundra hangolódva – az első nap élményei 1. nap

SoundBár az eső kicsit megtépázta a hangulatot, a csütörtök estére újult erővel indultunk neki, miután a nap megkegyelmezett nekünk, és délutánra rekkenő hőség lett. 

Napelemmel működtünk, a sátrak kinyíltak, a tócsák felszáradtak, de legalább ki tudtuk aludni magunkat. A pesszimista fesztiválozók persze azzal riogattak, hogy ugyanaz vár ránk, mint szerdán, de szerencsére nem lett igazuk.

Lévén a csütörtök volt a Balaton Sound első napja, a szerdai hatalmas érdeklődéshez képest még többen érkeztek, szinte folyamatos volt a jegybeváltás és a beengedés a bejáratnál. Délutánra már úgy éreztük, mintha egy hangyabolyba keveredtünk volna, szinte sehova nem lehet a saját tempónkba elsétálni, csak araszolva haladni a tömeggel. A nagyszínpadot délután ötkor is lehetetlen megközelíteni, pedig a napsütés elviselhetetlenül égeti a bőrt. Így követve a fő sodrást a Compact Disco koncertjére vetődünk el, akik a magas hőmérséklet ellenére vonzzák a nézőket. Mi az idei Eurovízióra kiküldött csapattól csak azt az egyetlen dalt ismerjük, a láthatóan törzsközönségből álló lelkes táncoló csapat a színpad előtt minden szöveget együtt énekel Walkó Csabával.

Nem tudjuk kihagyni a fesztiválok állandó fellépőjét, a Belgát, és ezzel nem vagyunk egyedül. Az OTP színpad előtti tér a kora délutáni időpont ellenére percek alatt megtelik, tizenévesektől az ötvenesekig egyként követeli a Zsolti a békát, amint Titusz elsőként felsétál. A koncert a mikrofonállványokra kötözött nemzeti színű szalag átvágásával nyílik meg hivatalosan, és azonnal megkezdődik a közönség szódásüveggel való locsolása. A fiúk hozzák a szokásos színvonalat, amit akkor is tudnának nyújtani, ha egy vidék falunapon lennének, de hamar meglátszik, hogy mennyire felspanolja őket az a hatalmas energia, amit a publikum küld feléjük, improvizálnak, hosszabb átkötő szövegeket mondanak egy-egy szám között, ami rájuk nem annyira népszerű. Dj Titusz azonban Bauxit kérésére sem vehető rá arra, hogy lesétáljon az első sorokhoz egy képfogásra. 

A soron következő programokkal viszont bajba estünk: onnantól kezdve egymással párhuzamosan jobbnál jobb koncertek kezdődtek. A bőség zavarában egy ideig ide-oda rohangáltunk, aztán rá kellett jönnünk, hogy bármennyire nem szeretnénk lemaradni semmiről, ez lehetetlen ekkora tömegben. Megnéztük a Pannonia Allstars Ska Orchestre koncertjének első perceit, KRSA és társai a szokott lendülettel és ritmussal készültek most is, így bátran át mertünk menni az Anima Sound Systemre, amire meglepően kevesen voltak kíváncsiak. Igaz, Prieger Fanni sem nyújtott száz százalékos teljesítmény, hogy a kis érdeklődés vagy a tó felől érkező szél zavarta, a kérdés maradt számunkra, de az biztos, hogy az énekesnő nem tudott feloldódni. 

Mire Calvin Harris megérkezett a napszínpadhoz, már mozdulni sem lehetett. Az ismert slágereket hallva senki sem tud nem mozogni, vagy legalábbis együtt dúdolni az angol sztárral. Mivel mi kizárólag a kereskedelmi rádiók által sugárzott három-négy dalon kívül semmi mást nem ismerünk tőle, átmegyünk a Telecom színpadjára, ahol nagy kedvenceink, Oliver Koletzki és Fran játszanak. A német dj és az énekesnő hatalmas mosollyal köszönti a fesztiválozókat, amit aztán másfél órán át nem tudnak letörölni az arcukról. Az összetéveszthetetlenül karakteres dallamok meg is teszik a hatásukat, hol andalogva, hol ugrálva táncolunk.  A lágy hangú énekesnő, aki időnként a színpad szélére felhelyezett kamerát is kezeli, egy óra után elbúcsúzik a közönségtől, de biztosít minket arról, hogy nagyon szereti a látványt, amit nyújtunk. Jó látni, hogy míg Koletzi saját, kicsit elektronikusabb szettjébe kezd, Fran ugyanúgy táncol a színpad szélén, mint mi, és még mindig sugárzik róla a boldogság.

Annyira élvezzük amiben részünk van, hogy az időérzékünket elvesztve egyszer csak meglepődünk, hogy máris vége. Avicii-n a színpad előtti kordontól a Balaton partjáig tömött sorokban állnak az emberek, pedig ahogy megy le a nap, egyre hidegebb van, és bár nem esik, a szél erősen fúj. Minden sláger elhangzik, ahogy az kell, de a We are your friend első dallamaira végképp megőrül a közönség. A hangulat hatalmas, már-már ijesztő, ezért inkább kimenekülünk, kevésbé zsúfolt helyet keresve, hogy egy kicsit megpihenjük, és fel is melegedjünk. Így a Knife Partyt is csak messziről hallgatjuk, később Fritz Kalkbrennert ugyancsak messzebbről teszteljük.

Ám másokat is megkérdezve arra jutunk, hogy fesztiválozók egyöntetű véleménye szerint a fiatalabb Kalkbrennernek még van mit tanulni a bátyjától: nem kapunk tőle rossz zenét, de annyira kiemelkedően jót sem, amit bármely más hazai dj-től nem kapnánk meg. Palotaiig mindenképpen fenn akarunk maradni, ezért olyan helyszíneket is végiglátogatunk, amiken számunkra teljesen ismeretlen fellépők játszanak. A szakma nagy öregje viszont ezúttal csalódást okozott rajongóinak. Palotai, akivel már kora délután látni véltünk, nem állt épp a helyzet magaslatán, hogy finoman fogalmazzunk.

Ennek egyik legjellemzőbb jele, hogy egyszer véletlenül ráhamuzik a lemezjátszóra, amitől megugrik a lemez. Nagyjából húsz perc után egyik tanítványa veszi át a mester helyét, a közönség azonban kellemetlen szájízzel széled szét. Hogy utolsó energiánkat is kimozogjuk az elalvás előtt, mi is átvonulunk az Arénába, ahol Andro játszik – nem mellesleg melegebb is van. A fiatal dj a kezdeti döcögés ellenére hamar ráérez arra, mire van szükség, és mire észbe kapunk, reggel hat óra van, és a hangosítók lekapcsolják az áramot, pedig látszik, hogy Andornak sincs szíve ott hagyni a lelkes hallgatóságot. Mi visszavonulunk, holland, francia és felvidéki sátorszomszédainkkal erősítve a nemzetközi kapcsolatokat, hogy órákon keresztül beszélgessünk a közös történelmünk részleteiről, majd lassan álomba szenderülünk. 

Az időjárás most a legkedvezőbb, se túl meleg, se túl hideg, aminek az az előnye, hogy délutánig tudunk pihenni a sátorban, hátránya viszont, hogy bár a víz hőmérséklete kellemes, nem merünk fürödni. Tanulva a tegnapi esetből, pénteken komoly terveket készítünk, hogy miket kell feltétlenül megnéznünk: a Punnany Massif, a Gossip, a Carbonfools, Sander van Doorn, Sven Vaith és a Brains kihagyhatatlanok, de ki tudja, mit hoz az este.

Címkék: Balaton | Balaton Sound | Zamárdi

Balaton Balatoni szállás Szépségverseny Miss euBalaton  2011 Balatoni programok Fesztivál Balaton Sound Balatoni képek Bulvár EFOTT Balatoni rendezvények Sport SZIN Balatoni hírek Hegyalja Balaton víz Hírek Szörf Vitorlázás VOLT Webkamera Menetrendek Balatonfüred Siófok Lelle Fonyód Tihany Verseny Badacsony Bor Túra Vonat Szabadidő Kerékpár

Share/Save/Bookmark ?>?>