A XIX. század elején láttak utoljára tengeri partfutót (Calidris maritima) hazánkban. Zalai madarászok múlt pénteken a balatongyöröki mólón figyeltek meg egyet. Az 1820-as megfigyelés adatai, bizonyítékai megsemmisültek a Nemzeti Múzeum egy részét elpusztító 1956-os tűzvészben - tájékoztatta lapunkat a Magyar Madártani Egyesület. Az egykori megfigyelés ellenére most új fajnak számít a tengeri partfutó hazánkban!

A tengeri partfutó a tengerpartok, fjordok és a köves tundra fészkelő faja, Skandináviában, Izlandon és Grönlandon költ. A kifejezetten tengerpartokhoz kötődő madárfaj nagyon ritkán merészkedik be a kontinens belsejébe. Csapatai az atlanti partvidék mentén telelnek egészen a portugál és észak-spanyol partokig, annál délebbre nem vonul. A Balaton mesterségesen kikövezett partja, és moszatos, algás kövei igazi tengerparti élőhelyet jelenthettek számára. A valószínűleg eltévedt madár az igazi élőhelyéhez nagyon hasonlító táplálkozó területet keresett és azért választotta a „Magyar Tenger” partját.