2014. Április 20., Vasárnap

Útvonal: Címlap Minden, ami Balaton!

Minden ami Balaton!

Magyar Tenger!

BalatonPálóczi Horváth Ádám volt az, aki elsőként nevezte így a Balatont. Talán nem érdemtelenül. A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava. Területét általában 600 négyzetkilométerben jelölik meg. Ha egészen pontos, tudományos adatot kívánnánk megadni, akkor figyelembe kellene venni a különböző vízállásokat is: alacsonynál 595, magasnál 610 négyzetkilométer a területe. Hossza 78 kilométer. Az átlagos szélessége 7,5 és 8 kilométer között változik. A legnagyobb szélességet – 14 km – a déli part és Balatonfűzfő között mérhetjük, míg a legkisebbet – 1,5 km – Tihany és Szántód között. A Balaton sekélyvizűnek számít: az átlagos vízmélység 2-3 méter, de az úgynevezett Tihanyi-kútnál eléri a 12 métert.


A Balaton vize lényegesen eltér a többi európai tóétól. A legegyszerűbb megfogalmazással élve: higított ásványvíz. Gazdag szulfátokban, alkáli-födémes. Orvosi vélemények szerint a benne lévő magnézium és kálcium miatt nyugtatólag hat az idegrendszerre. A víz az északi partnál gyorsan, a délinél lassabban mélyül.

Északon a vulkanikus eredetű hegyek, délen a Somogyi-dombság, nyugaton a Zalai-dombság, keleten a Mezőfölddel érintkező Kenesei-magaspart határolja.

CsónakokA Balaton és környékének évi átlagos középhőmérséklete 10-11 Celsius fok. Legmelegebb hónapja a július: a tó nyugati térségében ilyenkor átlag 20,7, a keleti oldalán pedig 20,8 fokot mérhetnek. Az eltérés abból adódik, hogy a nyugati rész éghajlatát az óceáni, a keletiét pedig inkább a kontinentális hatás határozza meg. A napsütéses órák száma júliusban eléri 280–290-et. Augusztusban már csökken, szeptemberben pedig csak 180 óra körül van. A tó tükre visszaveri a napfényt, ezért a környék ideális gyümölcs és szőlő termesztésére. Télen a Balaton is befagy, mint a legtöbb édesvizű tó és folyó, ha a víz hőmérséklete tartósan O fok. A megfigyelések szerint általában január és február közepe között borítja jégpáncél. A 10 centiméteres jég kiválóan alkalmas a téli sportokra, noha a „havas szezonnak” a turisztikai feltételei még nem adottak. Ha ennél vastagabb a jégpáncél, már megkívánja a lékvágást, hogy a halak friss levegőhöz juthassanak. A hosszú hideg idő hatására a jégpáncél összehúzódik, ekkor a jég hízásáról beszélnek. Amikor enyhül az idő, a hízott jég torlódik, s létrejönnek túrolások. Nyomukban keskeny víznyílások keletkeznek, amit rianásnak neveznek. Erről Jókai Mór is részletesen és színesen ír az Aranyember című regényében.

A Balaton és környéke tele van talányokkal. Vita még ma is, hogy honnan ered a neve. Kétszáz évvel ezelőtt Vályi András a Magyarország leírása című munkájában írja: „Nevezetének eredetében meg nem egyeznek a tudósok, sokan magyar eredetűnek állítják, mások ellenben rátz vagy tót szónak... A tatárok is Balatonnak nevezték... A híres magyar történetek írója, Turótzi János Palatinus tónak nevezi.” A legelfogadottabb vélemény szerint a mocsár, sekély tó jelentésű szláv blato, vagy blatn szóból eredeteztethető a Balaton neve. A néveredetnél is nagyobb talány a Balaton keletkezése. Többféle elmélettel is lehet találkozni. Ezeket a teljesség szándékával a legérthetőbben a kaposvári Munkácsy Gimnázium néhai igazgatója, Lóczy István foglalta össze. Hívjuk segítségül ezúttal is őt! „Lóczy Lajos a Balaton kialakulásának idejét a pliocén végére, a pleisztocén elejére tette. Szerinte a tó 5-600 ezer éves.
Téli BalatonFelhősJeges
A tó medencéje süllyedéssel keletkezett úgy, hogy először bezökkent az egymástól függetlenül létező négy árok. Közöttük alacsony hátak húzódtak választóvonalként. Ezek elmosása után lett egységes a Balaton medencéje. Cholnoky Jenő véleménye a tó korát illetően azonos Lóczy Lajos felfogásával, de keletkezését más tényezők szerepének tulajdonítja. Szerinte a hosszanti partvonalak és a közelükben húzódó törés mentén történt a süllyedés, és a tómedence kialakításában a szél munkájának (defláció) nagyon fontos szerepe volt. Bulla Béla a Balaton kialakulását a riss-würm utolsó interglaciális idejére – kb. 150 ezer év – teszi, ami az említettektől eltérően jóval fiatalabb kort jelez. Ezt a megállapítást támasztja alá Kéz Andor kutatása is. Bulla Béla szerint a Balaton medencéje a törésvonalak mentén, többszörös bezökkenéssel alakult ki. Zólyomi Bálint virágporelemzésének eredményeként a Balaton keletkezését a würm időszak végére teszi, amely hozzávetőlegesem 20-30 ezer évvel ezelőtt mehetett végbe. Dümeghy József szerint a tó medencéje a földtörténet jelenkorában keletkezett. A fiatal süllyedék 15 ezer éves lehet. A legújabb kutatások, elemzések eredményei - Marosi Sándor és Szilárd Jenő kutatásai - szerint a Balaton medencéje több fázisban keletkezett, poligenetikus, időben és térben változónak tekinthető. Ők a vízzel borított medence kialakulását 25 ezer évvel ezelőttre teszik.”
Hullámzó Balaton
Bárhogyan is történt, egy dologban biztosak lehetünk: a Balatont már a rómaiak is ismerték, Perso, illetve Pelso néven említették. Állítólag Augustus császár is több nyarat töltött itt udvartartásával. Elődeink nem igazán tudtak mit kezdeni a tóval. Tudunk arról, hogy az 1770-es években Krieger Sámuel terveket készített a Balaton lecsapolására. Termőfölddé akarták átalakítani a medencét. A Kamarilla utasítására Beszédes József készítette el a részletes terveket, de szerencsére semmi sem lett az elképzelésekből. A környező mocsarakkal és lápokkal azonban kezdeni kellett valamit. Több kísérlet is történt a vízrendezésre, de mindaddig nem járhattak sikerrel, amíg nem tudták szabályozni a vízállást. Ehhez kellett a siófoki zsilip és a csatorna. Ezek a munkák legalább akkora jelentőséggel bírtak, mind napjainkban a Kis-Balaton helyreállítása.

KövekA törekvések ellenére a tó sokáig nem volt igazi idegenforgalmi központ. Az első fürdővendégek a múlt században nem a Balaton, hanem a balatonfüredi savanyúvízforrás miatt utaztak ide. Egy hatvan évvel ezelőtt készült tanulmányban olvashatjuk Kozma Béla sorait: „Írott nyomai vannak annak, hogy Füred környékén már a tizennyolcadik század vége felé kezdett elterjedni a Balatonban való fürdőzés. Ezt azonban a hatóságok nem nézték jó szemmel. A Füredre kirendelt fürdőbiztosnak a helytartótanács szigorúan kötelességévé tette, hogy tartsa vissza a meggondolatlan embereket a tóban való fürdéstől, mert ebből gyakorta származnak szerencsétlenségek. Ám a fürdőbiztos aligha rendelkezett a kellő eréllyel, vagy más véleménye lehetett a fürdőzésről, mint a helytartótanácsnak, mert Siklóssy említi, hogy a följelentések özöne érkezett a helytartótanácshoz a fürdőbiztos ellen amiatt, hogy még a gyerekeknek is megengedte a tóban való fürdést. A tizennyolcadik század hetvenes és nyolcvanas éveiben a megismételt szigorú tilalmak ellenére is egymás után épültek a zalai parton a fürdőházak. Az első ilyet Szily József királyi tanácsos, pestvármegyei alispán építtette nyilvános használatra, a másikat pedig egy Österreicher nevű orvos. 1821-ben már a tihanyi apátság is építtetett a Balatonra uszodát, amely jó jövedelmi forrásnak bizonyult. A somogyi parton ezidőtájt híre sem volt a fürdőzésnek, de az akkor még nagykiterjedésű és a sokhelyütt a víz tükréig kinyúló mocsarak miatt erről szó sem lehetett.” A ma emberének érthetetlen, hogy miért tiltották a balatoni fürdést, s miért jelentek meg olyan elriasztó híradások, mint amilyent két tudós, bizonyos Szepesházy és Thiele írt le 1825-ben egy, az ország nevezetességeit bemutató könyvben. Ők nem mást állítottak, mint azt, hogy a Balaton összezsugorítja és ráncosítja a bőrt. Ennek ellenére akadtak bátor vállalkozók, mint például Miksa a bajor trónörökös, aki 1835-ben elsőként úszott át nagyobb távolságot a tóban.
Kikötő
Egy évvel később Wesselényi Miklós báró ismételte meg a tettet, s mert ő volt az első magyar, aki átúszta a tavat, még ha csak Tihany és Balatonfüred között is, ő került be a köztudatba a Balaton első átúszójaként. Pedig az igazi átúszás Szekrényessy Kálmán érdeme. Ő 1880-ban Balaton-füred és Siófok között kelt át. Ma már nagyon sok követője van, ugyanis évente megrendezik a Balaton átúszására kiírt versenyt, melyre ezrek jelentkeznek, s teljesítik is a távot. Ami a balatoni fürdőzés veszélyeit jelenti, nem voltak alaptalanok az aggodalmak. A tó fölött viszonylag gyorsan alakulnak ki a viharok, s váratlanul csapnak le. A legtöbb vihar északnyugat felől érkezik. A legtöbbször gyorsan átvonul, de máskor órákig, sőt napokig is tombolhat. A helyi viharok hirtelen törnek ki, sok csapadékot hoznak és heves szelekkel járnak. Többnyire erős lehűlést okoznak, de szerencsére csak rövid időre. 1932-ben sikerült megszervezni a siófoki obszervatóriumban a viharjelzést. Ettől kezdve a part mentén kilőtt jelzőrakétákkal, illetve a mólókon felhúzott jelző bójákkal figyelmeztették a veszélyre a hajósokat és a fürdőzőket. Később a rakétás rendszert felváltották a ma is működő fényforrások. A part több pontján helyeztek el sárga villogó fényt adó, nagy teljesítményű reflektorokat, amelyek villogó fénnyel jelzik a veszélyhelyzetet, illetve a viharállapotot. A veszély nagyságát a villogás percenkénti gyakorisága mutatja.

Az igazi fürdőkultúra a vasútnak köszönheti kialakulását. 1861-ben épült meg a Déli Vasút, amely – bár a déli parton csak néhány állomása volt – távoli vidékekről hozott utasokat. Ha megnézzük a parti települések történetét, akkor kiderül, hogy fejlődésük kezdete erre az időszakra tehető.
Vonat - CsopakCsopakCsopak
A múlt század végén Keszthely, Balatonfüred, Balatonalmádi, Siófok, Balatonföldvár, Balatonboglár, Balatonlelle, Fonyód és Balatonberény tartozott a jelentősebb nyaralóhelyek közé. Az itteni idegenforgalom kezdetben nem a tömegturizmusra épült. Főleg a fővárosban élő színészek, művészek, írók és természetesen a módosabb gyárosok építettek nyaralókat. Ezek közül több még ma is áll, de sok felújításra szorulna.


A két világháború között megindult a modernkori „népvándorlás” is. A harmincas években már évente háromszázezren keresték fel a tavat és környékét. Nemcsak a szomszédos országokból jöttek ide pihenni vágyó emberek, hanem Németországból, Hollandiából, Svájcból, Franciaországból, Angliából, Skandináviából és Amerikából is. Az idegenforgalomért felelős kormánytisztviselők hamar felismerték, hogy a Balaton akkor lesz igazán kedvelt turista központ, ha megfelelő közlekedési feltételeket alakítanak ki. Nem csak a vasútnak szántak szerepet. Autóbuszjárat indult a MÁV szervezésében Keszthely és Bécs, Bécs, Veszprém és Balatonfüred, Graz és Keszthely, illetve Budapest és Siófok között. Terveket dolgoztak ki a főváros és Siófok légi összeköttetésére is, méghozzá hidroplánokkal. Arra is gondoltak, hogy a tömegközlekedési eszközök díjszabása csábító legyen: külön kedvezményeket adtak a Balatonhoz üdülni utazóknak. Ma elsősorban a közúti közlekedés adja a forgalom nagyobb részét. Az M7-es autópálya és a 7-es főút azonban nem csupán idegenforgalmi érdekeket szolgál, mert tranzit út is, ami keresztül vezet a déli part nagyobb településein. Indokolt lenne az M7-es autópálya továbbépítése, új nyomvonal kijelölésével, de erre az ezredforduló előtt már aligha kerül sor. A légi közlekedést a Balatonnál a sármelléki egykori katonai repülőtér és a balatonkiliti polgári repülőtér biztosítja. Az utóbbi csak kisebb gépek fogadására alkalmas, míg Sármellék nagyobb távolságról érkező, csoportokat hozó charterjáratok leszállását is megoldja.
Kékszalag 2006
A tó elválaszthatatlan része a hajózás. A török utazó, Evlia Cselebi már 1660-ban arról ír, hogy „... van rajta negyven-ötven hajó. Ezek egyik várból a másikba viszik a látogatókat és a kereskedőket.” Tudunk arról, hogy 1753-ban gróf Festetics Pál megépíttette a Kristóf nevű gályát, majd 1797-ben az olasz Antonio Bori hajóépítőmester közreműködésével gróf Festetics György elkészíttette a 33 méter hosszú gályáját, a Phőnixet. A balatoni hajózásnak igazi lendületet a gróf Széchenyi István által szorgalmazott gőzhajózás adott. A megyei levéltárban is megtalálható az a levele, amelyben a parti megyéket a vízi áruszállításra ösztönözte. Az első balatoni gőzhajót, a Kisfaludyt 1847-ben bocsátották vízre. A további gőzhajókra azonban még sokáig kellett várni. 1889-ben épült meg a Kelén, majd két évvel később a Helka. A Kisfaludy után ezek a Balaton legnevezetesebb hajói. Az idők során természetesen átalakították őket, dízelmotort kaptak, majd kiselejtezték a két hajót. Partra kerültek. A Balatoni Hajózási Rt-nek köszönhetően az elmúlt években újból felújították a két hajót, s ma ismét a tó habjait szelik. A balatoni flotta tagjai közül ma a komphajók bonyolítják le a legnagyobb forgalmat Tihany és Szántód között. A rév egyébként már régen ismert volt: dereglyékkel keltek át a legkeskenyebb ponton, Tihany és Szántód között. A most használt kompkikötők elődei 1928-ban épültek, s egy évvel később indult el az első dízelmotoros komp. 1961-ben épült a Kisfaludy, három évvel később a Kossuth Lajos, 1968-ban a Széchenyi István komp, majd 1978-ban bocsátották vízre a Baross Gábor nevét viselőt. Az utóbbi években elhangzott olyan vélemény is, hogy a kompok helyett hídon kellene kapcsolatot teremteni a két part között, de az ötletből még terv sem lett, s vélhetően egyhamar nem is lesz. A kompok változatlanul szelik a vizet, s viszik az autókat és utasokat az egyik partról a másikra.

Az ötvenes években kampányszerűen indult meg a tömeges üdültetés a tónál. A nagy nyaralókat államosították, vállalati üdülőkké alakították át őket. Akkor a szociálpolitika fontos részeként kezelték az üdültetést. Kedvezményes árakon, olcsón nyaralhattak az emberek. Egyre több sátortábor is helyet kapott. Ezzel a gyermeküdültetést oldották meg. Az úttörőtáborok sokaknak egy életre szóló, meghatározó élményt jelentettek.
VendégseregEB 2006Borhét
És azok az ifjúsági táborok is, amelyeknek ma már nyomát sem találni. A tömegturizmusra való berendezkedés ma is meghatározza a balatoni idegenforgalom lehetőségeit. Kevés a nívós szálláshely és szórakoztató központ. A rendszerváltást követő években több nagyüzem csődbe ment. Elsőként az üdülőiktől igyekeztek szabadulni. A SZOT-üdülőket ugyancsak eladták, illetve azok a Hunguest Rt kezelésébe kerültek. Csupán néhány cég őrizte meg üdülőjét. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor újonnan létrejött cégek is építenek, illetve vásárolnak nyaralókat dolgozóik és vendégeik elhelyezésére.

A balatoni idegenforgalom visszaesésében közrejátszott a korábbi években elhíresült angolnapusztulás, a két német állam egyesülése és a délszláv válság is. Ám a tényszerűséghez kívánkozik az a megjegyzés is, hogy a Balaton a hazai vendégek számára is csaknem megfizethetetlenné vált. Mindezek ellenére a statisztikák azt mutatják, hogy Budapest után a tó a legvonzóbb uticél a külföldiek számára. A Balatonnal éppen ezért érdemes és kell is foglalkozni. Amíg az ide érkezőknek a tó kikapcsolódást, addig az itt élőknek megélhetést jelent. A régióban a foglalkoztatottak 34%-a dolgozik az iparban, 11% a mezőgazdaságban, 4% az építőiparban, 7% a kereskedelemben és 44% a szolgáltatásban. Az utóbbi két adat azt jelenti, hogy az alkalmazottak több mint fele közvetlenül érintett az idegenforgalomban. S akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek másodlagos bevételt jelent a vendéglátás, illetve szobakiadással foglalkoznak, s így jutnak jövedelemhez. A tó megélhetést nyújt a halászattal is. A Balatonban ötvenféle hal található. A keszegtől a pontyon és a süllőn keresztül a harcsáig és busáig, illetve az angolnáig. A Balatoni Halgazdaság Rt évente hatszázmillió forintot meghaladó bevételt tudhat magáénak. A balatoni hal messzeföldön legendás. Még akkor is, ha időnként heves viták robbannak ki körülötte. Például a horgászok és a halászok között. A tó ettől még a legkedveltebb horgászhelyek közé tartozik. Ugyancsak a tó természeti ajándéka a nád, amely szintén megélhetést biztosít, ugyanakkor jövedelmező exporttermék is.
Belső-tóKilátóBelső-tó
A Balaton gazdagságát jelzi könyvtárra való irodalma. Eötvös Károly 1901-ben megjelent Utazás a Balaton körül című művével kezdjük a sort. Ő írta: „Hogy a Balaton máig sincs még felfedezve: legékesebben bizonyítja ezt az a húsz-harminc tudós férfi, akit a történetírás balatoni bizottságnak nevezett el, és aki tíz év óta mindig a Balatont fedezi fel, de munkáját máig sem végezhette el.” A Balaton – aligha tévedünk állításunkkal – máig sincs felfedezve. Pedig voltak lelkes helytörténészek, mint Zákonyi Ferenc, nagy mesélők, mint Lipták Gábor, voltak Cholnoky Jenők... A Balaton mindig hozott valami újat, ami kérdéseket tett fel a tudósoknak. A monográfiák általában mostohán bánnak vele. Mindenki magáénak tekintette, de valójában senki sem mert a Balatonhoz, mint egészhez nyúlni. Okát kereshetjük abban is, hogy a tó kapocs három megye – Somogy, Veszprém és Zala – között, tehát régiót képez. Nálunk pedig a régió ismeretlen közigazgatási egységnek számított a közelmúltig. Igaz azonban az is, hogy a közös érdekeket felismerve már több egyesület, társaság jött létre a különböző partokon élő emberek összefogásával, de a balatoni problematika megoldását egyik sem tudta elérni. A Balatoni Intéző Bizottság 1957-ben éppen azért jött létre, hogy összehangolja a part menti települések fejlesztését. Ennek ellenére nem tudta megakadályozni, hogy tájidegen megoldásokat vezessenek be. Ezek közé tartozik a mederfeltöltéstől a betonszegély építéséig az angolnatelepítésen keresztül a Kis-Balaton kiiktatásáig sok elhamarkodott intézkedés. Végső soron nem volt igazi gazdája a tónak. A felgyülemlett gondok kezelésére a kormány 1995-ben kormánybiztost nevezett ki a legsürgetőbb teendők koordinálására. A Balatoni Regionális Területfejlesztési Tanács létrejötte mérföldkövet jelent, hiszen ennek működéséhez nemcsak a Balatonért tenni akaró szakemberek adottak, hanem a pénzügyi feltételek is. Vélhetően a huszonnegyedik órában vagyunk. Ahhoz azonban nincs késő, hogy elővegyünk régi, elfelejtett tanulmányokat, amelyekből kiderül, hogy a mostanihoz hasonló gondokkal kellett megbirkózni fél évszázaddal ezelőtt is. Kár, hogy az akkori javaslatokat mára elfelejtették. Legalább egyet érdemes lenne felidézni. A harmincas évek derekán Iklódy Szabó János kincstári főtanácsos azt javasolta, hogy az állam nyilvánítsa Nemzeti Parkká az egész területet. „Ha ezt a tervet a kormányzat magáévá teszi, úgy a jövőben majd nem lehetne rossz parcellázásokkal, valamint kultúráltan és magyartalan építkezésekkel elcsúfítani a természet bőkezű adományát.” Ezek a sorok hatvan évvel ezelőtt íródtak, de ma is aktuálisak. A múltból számtalan, a jelennek is szóló írást idézhetnénk. Egy rövid összegzés azonban nem ad módot erre. Éppen ezért kötetünk különböző fejezeteiben, a somogyi települések leírásaiban – mint a hűséges „vendég” – visszatérünk hozzá.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve, 1998 SZÜV-CEBA Kiadó | somogy.hu

Balaton Balatoni szállás Szépségverseny Miss euBalaton  2011 Balatoni programok Fesztivál Balaton Sound Balatoni képek Bulvár EFOTT Balatoni rendezvények Sport SZIN Balatoni hírek Hegyalja Balaton víz Hírek Szörf Vitorlázás VOLT Webkamera Menetrendek Balatonfüred Siófok Lelle Fonyód Tihany Verseny Badacsony Bor Túra Vonat Szabadidő Kerékpár

?>